Sok-sok felnőtt létezik, aki nem tud bánni a pénzzel. Amint megkapja a fizetését már el is költi, sőt adósságba keveredik és ez rendszeres dolog. A pénz értékét és értékelését minél előbb meg kell tanítani. Ebben nagy szerepe van a helyes példának és a helyes nevelésnek.

Sok szülő nem érti, hogy miért is jó a gyereknek, ha van zsebpénze. Ennek elsősorban nevelési célzata van. A zsebpénz segít abban, hogy a gyerek megtanuljon a pénzzel bánni és gazdálkodni. Fokozatosan rájön az értékére is. Megtanulja, hogy mi mennyit ér pénzben mérve.

Zsebpénzt óvodás gyereknek még nem érdemes adni. A legszerencsésebb iskolás kortól bevezetni. A gyerek ekkor kezd el ismerkedni a számok világával. Először egészen kis összeggel érdemes kezdeni és ezt csak fokozatosan jó emelni. Kezdetben heti szinten jó adni valamilyen egészen kicsi összeget. Lehet, hogy a gyerek szinte semmit sem fog tudni venni rajta, de ez nem is baj. Az a cél, hogy ne költse el rögtön, hanem inkább gyűjtsön hozzá. Érdemes vele megbeszélni, hogy mire érdemes költenie és az adott összeghez mennyit kell gyűjtenie ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megvásárolhasson rajta. Érdemes nyomon követni, hogy a gyerek mikor mire szokott költeni. Nem jó, ha elkölti az összes pénzét az iskolai büfében csokira vagy az iskola mellett fagylaltra. Tanuljon meg gazdálkodni a pénzével!

Persze ha valamilyen nagyon rossz fát tett a tűzre, fenyítésként nyugodtan lehet csökkenteni vagy szüneteltetni egy időre. A tanulmányi munkáját azonban nem szabad pénzzel befolyásolni. Semmiképpen sem szabad alkalmazni, hogy egy-egy jó érdemjegyért pénzt kapjon. Nem egyszer meséli egy-egy gyerek, hogy pl. a négyesért kapott kétszáz, az ötösért, pedig már háromszáz forintot. Ez semmiképpen sem helyes. A gyerek ne pénzért tanuljon, hanem magáért a tudásért és a jó eredményért! Ne a pénz motiválja a tanulásban, hanem a jó érdemjeggyel járó sikerélmény.

A házimunkában való segédkezést sem jó pénzzel honorálni. A csemete ne érdekből segítsen a szüleinek, hanem szeretetből!

Túl magas összeget semmiképpen sem jó adni a gyereknek, mert így nem fogja tudni értékelni a pénzt.

Sok szülő azt a hibát is elköveti, hogy valamilyen egyéb okból a már megígért zsebpénzt nem adja a gyereknek, pedig ő semmilyen rosszasággal sem szolgált erre rá. Lehetőleg ne is feledkezzen meg róla, mert ezzel a gyerek bizalmát ingatja meg. A szülő csak akkora összeggel kezdjen ebbe bele, melyet valóban folyamatosan adni tud a számára. Ha netán a szülőnek váratlanul annyira komoly anyagi gondjai akadnának, hogy a gyereknek semmiképpen sem tudja odaadni a zsebpénzét, akkor ezt nyíltan beszélje meg vele.

Elvált szülők esetén gyakori eset, hogy a szülők elkezdenek egymással licitálni, minta szabályszerűen meg akarnák venni a gyerek elismerését és ragaszkodását. Ez sem helyes.

Amikor már a gyerek egy-egy célért (pl. játékautó vagy plüssmaci) képes összegyűjteni a zsebpénzét, akkor lehet áttérni a havi zsebpénzre. Ez van, akinél egészen korán akár néhány hónapon belül, míg másnál lehet, hogy csak két év múlva érhető el. Az összeget fokozatosan lehet és érdemes emelni. Ha a gyermek megbízhatóan gazdálkodik vele, akkor lehet egy magasabb összegre rátérni. Ebben az esetben is ajánlatos figyelemmel kísérni a költekezési szokásait.